10.4. Idegen nevek, szavak írása és toldalékolása

Az idegen nevek és szavak írása, illetve toldalékolása teljes mértékben az akadémiai helyesírás szabályain alapul.

A latin betűs írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot, például:

Így járunk el akkor is, ha az idegen nevek a magyarban nem használatos mellékjeles betűket tartalmaznak, például:

Az idegen nevek névkiegészítőjét (bin, d’, de, ten, van, von stb.) nagy kezdőbetűvel írjuk, ha a családnév címszóként szerepel, illetve kiemelten, szöveg élén áll (címben, aláírásban), a teljes névben azonban általában a kis kezdőbetűs írás a helyes:

Általában a magyar nevekhez, szavakhoz hasonló módon toldalékoljuk az idegen szavakat, tehát kötőjel nélkül.

Az i-re végződő helységnevek -i képzős alakja egyetlen i-re végződik, de a szó kis kezdőbetűsre változik:

Ha az -i képző egyelemű, y-ra végződő idegen helységnevekhez járul, s az y nem szokatlan, bonyolult betűkapcsolat utolsó betűje, a képző kötőjel nélkül kapcsolódik a névhez:

A néma betűre vagy bonyolultabb betűcsoportra végződő, egyelemű vagy kötőjellel összefűzött tagokból álló tulajdonnevek melléknévképzős alakjaiban a nagy kezdőbetű kicsire változik, és a képző a szótőhöz kötőjellel kapcsolódik:

Többelemű idegen tulajdonnevekhez kötőjellel kapcsoljuk a képzőt, a név elemei nagy kezdőbetűsek maradnak:

Toldalékoláskor a szóvégi rövid a, e, o, ö megnyúlik:

Ha az idegenes írásmódú név, szó végén néma betű áll, vagy az utolsó kiejtett hangot a magyarban szokatlan, bonyolult betűcsoport jelöli, akkor kötőjellel kapcsoljuk a toldalékot a szóhoz:

Ilyen esetekben az összetételi utótagot is kötőjellel kapcsoljuk az idegen írásmód szerint írt közszói előtaghoz:

Bizonyos többjegyű idegen betűkhöz a toldalék közvetlenül kapcsolódik:

• ae:

  curriculum vitaeje

• ee:

  Tennesseeben

• ii:

  Hawaiin

• oo:

  Waterlooban

• ou:

  Cotonouban

• th:

  Perthben

• sch, sh, ch, ck, tz:

  greenwichi, hertzcel

A -val/-vel, -vá/-vé ragok v-je az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz hasonul:

Az idegenes írásmódú szavakhoz, amennyiben a szónak nem alakult ki magyaros ejtése, a névelő mindig az eredeti nyelv kiejtése szerint igazodik, amennyiben egyértelmű, hogy melyik az a nyelv, és hogyan kell a szót kiejteni: