4.2.1. A produkciós lánc elve

A különböző szervezeti egységek közötti szoros együttműködés elengedhetetlen a kéziratok hatékony előállításához.

A szerzők által leadott eredeti dokumentumokat („kéziratok”) gondosan megszervezett előkészítésnek kell alávetni. A hatékony – és ezért gyors – előállítás érdekében ajánlatos, hogy „produkciós láncok” jöjjenek létre a szerzők (és szolgálataik), a Kiadóhivatal és a nyomdák között.

„Produkciós láncon” egyszerűen azok a közös munkaelvek értendők, amelyeknek érvényesülniük kell már a szöveg elektronikus hordozón való létrehozásától fogva:

• stíluslapok/sablonok, illetve jelölési protokollok (lásd a 4.2.2. pontot),
• a szokásos írásszabályok (az ezen kiadványszerkesztési útmutató szabályait és konvencióit a dokumentumok előkészítésének lehető legkorábbi szakaszától alkalmazva).

A munka megkezdésekor a projektfelelősnek – a szerzővel és a nyomdával részletesen egyeztetve – meg kell állapítania az előállítás valamennyi paraméterét. Elsőként a fájlok szükséges konfigurációját kell meghatározni. A legfontosabb azonban, hogy már ebben a szakaszban pontos döntést kell hozni a jelölési protokollok vagy a stíluslapok használatát illetően (lásd a 4.2.2. pontot), amelyek meghatározása nagymértékben függ a nyomdászok saját dekódoló/konvertáló programjaitól.

Ebben a folyamatban minden egyes műveletet a produkciós lánc lehető legkésőbbi szakaszáig el kell vinni. Ennek előnyei, hogy javítható a kézirat-előkészítés, mert el lehet kerülni a fölösleges, sőt esetleg költséges manuális beavatkozások felhalmozódását, amelyek gyakran tévedések forrásaivá válnak. Ennek eredményeként az előállítás sokkal gyorsabb, a minőség optimális, és a gyártási költségek is kisebbek.

A bejáratott, egységes munkaterv végezetül azt is lehetővé teszi, hogy a folyamat valamennyi résztvevője optimalizálja saját eljárásait. Ha a terv alkalmazása széles körben elterjed, akkor azonos folyamatokat lehet életbe léptetni az előállítás valamennyi résztvevője, köztük a nyomdák számára is; ez pedig lehetővé teszi, hogy előre nem látható fejlemények esetén a Kiadóhivatal – és így a szerzők is –, ha szükséges, rövid időn belül egy másik szerződő féllel folytathassa a munkát anélkül, hogy a gyártási folyamat hirtelen félbeszakadna.