8.1. Lábjegyzetek és hivatkozásaik

A lábjegyzet-hivatkozások számok, csillagok és betűk alakját ölthetik, és valamennyi nyelvi változatban azonosak.

A lábjegyzet-hivatkozások valamennyi nyelven azonos szerkesztési elvek szerint szerepelnek, és a következő formákban fordulhatnak elő:

• szám felső indexként a szöveggel azonos szedésű zárójelben, előtte nemtörő szóközzel és utána bármely központozási jellel:

  A bizottsági rendeletre(¹) történő hivatkozások a tanácsi közleményben(²) is előfordulnak, de a Bíróság szövegeiben(³) nem.

• csillag felső indexként a szöveggel azonos szedésű zárójelben, előtte nemtörő szóközzel és utána bármely központozási jellel; ezt a jelet olyan lábjegyzet esetében kell alkalmazni, amely egy kiadványban többször is szerepel, és mindig azonos tartalommal:

  Valamennyi számadat forrása: az Eurostat kiadványai(*).

• az apró betűmérettel nyomtatott számokat tartalmazó táblázatokban a hibák és félreértések elkerülése érdekében kivételesen felső indexbe helyezett kisbetű is szerepelhet lábjegyzet-hivatkozásként.

A lábjegyzeteket általában oldalanként újrakezdődően kell számozni, és az adott oldal alján kell elhelyezni a folyó szöveg méreténél (rendszerint két ponttal) kisebb betűkkel, a szövegtől rövid léniával és sorközzel elválasztva. Számozásuk lehet folyamatos is, illetve elhelyezhetők együtt is a fejezet vagy a kötet végén (végjegyzetek).

A Hivatalos Lapban a lábjegyzetek számozása folyamatos, és külön számozást kapnak a jogi aktusban vagy a dokumentum fő szövegében és az egyes mellékletekben.

A lábjegyzet-hivatkozást (a zárójeleket is beleértve) mindig normál vastagságú, álló betűvel kell írni (dőlt vagy vastag betűvel szedett szövegek vagy címek esetében is).

Amennyiben a lábjegyzet-hivatkozás táblázaton belül szerepel, akkor a megfelelő lábjegyzetet a táblázat részeként, annak keretén belül kell elhelyezni.